Cubcry Kocsma

-hm ugylátszik rosz emberismerő vagyok.. akkro te egy vad és szeszélyes vagy.. azt viszont mégjobban szeretem.. menyiért jönnél el hozzám és töltenénk el a nap további részét élvezettel?
*mondja a férfi szemében vágy csillog a nőre.. majd az elfogyó söréből rendel mégegyet meg egyet elyonnak is*

*Agyára kezd rákúszni a vörös köd, de lelegyezi.... Hirtelen eszébe jut egy régi szerelem... és a csalódás, amit átélt. Dühös lesz, és már nem érdekli, minek nézte a srác. Mintha véletlenül tenné, kabátját icipicit arrébcsúsztatja, hogy látni lehessen a fegyvereit.* Az attól függ... És még mindig nem tudom a neved....

*a férfi kicsit megijed ettől*
-ennyire nem tetszem neked? pedig mindnenkit leveszek a lábáról ha akarom.. én nekem viszon nagyon tetszel.. csak egyszer búj velem ágyba.. *ezt már sugja a fülébe*

*Még magánál sem próbálja tagadni, hogy élvezi a helyzetet. nem kíván méregkeverőből kurvává lenni, de most az egyzser egye fene... ~Lássuk, mi sül ki ebből..~* Hm... nem arról van szó, hogy nem tetszel, csak azért mutattam, hogy tudd, velem nem szórakozhatsz. Ami meg a lábról levételt illeti... Már megtanultam, hogy nem minden arany, ami fénylik.

-lehet ezt én is igy gondolom.. de ha nem nézed meg belülről akkor sosem tudod meg hogy belülről is fénylik e.. van a kocsmába egy szép kis szoba.. egy két órácskára kivehetem kettőnknek..
*kacsint Elyonra a férfi nagyon tetszik neki ez a nő..*

*Elfintorodik a kocsma szobáinak enlítésére.* Ezt te sem gondoltad komolyan... Menjünk inkább az erdőbe.... *Most pont erre van szüksége. Egy érzelem nélküli kalandra. Túl sokszor rúgtak már belé.*

-erdő? hm ilyet se mondott még senki.. de te vagy a szépség hát menjünk..
*ezzel felál még vesz egy üveg bort és megvárja Elyont hogy vele jön e*

*Mielőtt a férfi után menne, észrevétlen hátraoson, és a csapos kávéjába önt egy kékes folyadékot. * Most majd megtanulod.. lesz pár kellemetlen éjszakád... anyád a ribanc* suttogja, majd mosolyogva szemébe húzza a kalapját és követi a srácot.*

*kicsit Elyonra néz mert nem tudja mit is csinálhatott a csapos részénél.. egyenlőre nem kérdezősködik csak elkiséri az erdőbe*

*benyit a kocsmába mindenki teljesen megijed és elcsöndesedik.. Bia odamegy a tulajhoz és magához huzza és fülébe kezd el suttogni..*
-na szóval multkor megbeszéltünk pár dolgot így kérem a szobakulcsot...
*sugja a fülébe majd elengedi és a csapos máris hozza a kulcsokat.. majd int Sheyrinnek hgoy kövesse... majd fölmegy egy lépcsőn és a legszebb szobába nyit be..*
-foglalj helyet..

Bianka nyomában érkezem, lábam mellett az elmaradhatatlan társ.
Megfordul a fejemben, hogy jobb lenne, ha a farkas kinn maradna, de mire a farkashoz fordulnék, az már bekúszott a lábam mellett.
Óvatos volt, mégis láthatóan bátrabban viselkedett, mint amit várni lehetett tőle egy emberi helyen, idegenekkel körülvéve.
Így csak sóhajtok egyet és én is belépek, körülnézve, felmérve a helyet és a bentieket, miközben békésen álldogálok Bianka mögött pár lépéssel.
Mikor megvan a kulcs, újdonsült segítőm nyomában elindulok.
A farkas felzárkózik Bianka mellé. Furcsa.. némi féltékenység éled bennem erre... Megrázom a fejem. El akarom űzni az érzést, hiszen nem voltam és nem is vagyok birtokosa a farkasnak.
Belépve a szobába, elámulok. Valóban szép hely.
-gyönyörű szoba.-mosolyodok el, miközben leülök, igyekezvén minél kevésbé összemocskolni a széket.

-ne ilyedj most meg csak a fájdalmaidat semmisitem meg..
*mondja továbbra is teljesen nyugott majd Sheyrin homlokához teszi kezét halkan elmormol valamit majd Sheyrint melegség és nyugottság tölti el és a sebei befornak.. majd mikor végzett elveszi kezét összerakja a két kezét körülötte egy kis fehér fény jelenik meg majd csak eltünik..*
-ugy hogy mostmár jobb?...*mondja egy halvány mosoly keretébe*
-ha megakarsz fürödni vagy megmosakodni itt a fürdőszoba is.. *mutat az egyik szobára..majd a hozzá közel érő farkas fejét simitja meg*

-tessék?-nem értem, mitől kellene megijednem.. Aztán önkéntelenül is hátrébb húzódok, mikor az ujjak a homlokomhoz közelítenek.
A mormolás, majd az azt követő nyugalom és melegség meglep. Teljesen elképedve meredek Biankára. Ilyesmiben azelőtt nem volt részem... csupán a mesevilág részének gondoltam... s most az addigi tudásom megdőlt... vagy inkább új színeket kapott.
Beforrnak a sebeim.
-jobb? izé.. sokkal-elképedve meredek a karomon lévő seb helyére, s megmozgatom a karom.. Nem tudom elhinni.
A fájdalomnak, s a sebnek csak emléke maradt.. Felállok, Néhány mozdulatot teszek, de sehol sem húzódik, sehol sem fáj.
-ez hihetetlen.-mondom ki végül szavakkal is, és Biankára mosolygok. Mint egy kisgyerek, aki új , boldogító felfedezést tett.
-köszönöm.-biccentek végül, s élve a felajánlással, elvonulok fürödni.. egy darabig folyatom magamra a melegvizet... már nem is igazán az a cél, hogy a sérült test felmelegedjen és a gyógyulást segítsem vele.. inkább a lelkemnek tesz jót, azon túl, hogy levakarhatom magamról a koszt.
Mikor végzek aztán törölközőbe csavarva, mosolyogva lépek ki. Valahogy nem volt kedvem visszavenni mocskos, tépett ruháimat...

*a szekrény egyik ajtajának van dőlve és a másik oldalán már egy kikészitet ruha van... majd amint látja hogy kiérkezik leveszi a ruhát és átadja neki*
-remélem eltaláltam a méretet..
~hm akárhogyan is gondolom akármien szemszögből olvasok szeméből le bármit is.. tökéletes tanitványom lehetne.. de egyenlőre várjunk még ezzel~

-köszönöm.-veszi át a ruhákat, s gyorsan át is tekinti őket.
-valószínűleg.-biccent és ismét elvonul, hogy magára öltse őket.
Remek hangulatban van tisztán, egészségesen, jó társaságban.
-pont jók.-közli vidáman mosolyogva, noha nyilvánvalóan látszik.
Az elmúlt napok gondjai, nehézségei tovaröppentek.
-menjünk enni.-indítványozza.

-maradj itt mindjárt hozok valamit enni..
*mondja ezzel magára hagyva kettőjüket pár percre tova int a szobából.. majd egy rövidke idő elteltével az ajtó nyikorgása újra halható.. Bia egy tálcával kezében jön be egy halom étellel.. majd leteszi Sheyrin elé.. és külön hozott a farkas barátjának is eleséget azt is leteszi a farkasnak had egyen..*
-jóétávgyat nektek...
*ezzel leül egy fotelbe nem messze tőlük és hátradől *

-Köszönöm.Mindkettőnk nevében.- mosolyog továbbra is, miközben falatozni kezd. Mohón nyúlna az étel után, aztán megáll.. Elgondolkozik. A megviselt testnek nem jó, ha túl sokat s túl gyorsan eszik... persze a sebei beforrtak... ez pedig mindenképp módosító tényező.. végül mégis úgy dönt hogy lassan , megfontoltan eszik, legyűrve az éhség késztetését.
A farkas is nekilát az ételnek,jellemzően behabzsolva azt, kihasználva az ajándék "zsákmányt".

*eközbe gondolatai cikáznak a fejében... egy kicsit elkomorul majd utána észbekap hogy msot nem a gondjain kell rágódni hanem a tanitványjelöltön..*
-evés közbe ha már itt vagyunk egy kicsit meszélhetnél magadról.. érdekelne..
*mondja majd Sheyrinre pillant... szemeiből az érzelmek törnek elő de utána mint egy nyári eső tünik el és újra csak egyszerű szemekké válnak*

-ó.. persze.. szívesen.-mondom miután lenyeltem egyújabb falatot.
-nos.. mielőtt elragadtak az események, biológiát tanultam, a barátaimmal nagyobb természetjáró túrákat rendeztünk. És talán nem meglepő, hogy a természet védelmét szívügyemnek éreztem, s érzem ma is.-újabb falat, rövid szünet.
-Boldog volt az életem azelőtt.volt egy remek családom, bár meglehet, számukra már halott vagyok..-szomorúság, fájdalom. Lehajtom a fejem.
- miről szeretnél hallani?- tekintek fel aztán Biankára

-hát pld hogy hol laktál vagy hogy miennek érzed a gyerekkorod.. és mit gondolsz hogy milyen lesz ebben a városban élni?
*mondja de még mindig csak a nyugotság vonható le hangjából ami nem is változik továbra se.. majd a hozzá közeledő farkas fejét simogatja meg újból*

-egy kedves kis kertesházban laktam eredetileg, a szép Magyarországon, aztán távolabbra szakadtam,a tanulmányaim miatt... egy albérletbe... nem volt egy leányálom. kezdetben úgy tűnt, jól tűröm a dolgot, aztán kiderül szűk nekem.. és unalmas. De kibírtam, főképp mikor új célt találtam. Csak ez a cél kifogott rajtam, és végül itt kötöttem ki.
A gyermekkorommal elégedett vagyok. Boldog voltam. megkaptam ami kellett.. nem arra gondolok, hogy játékot amikor kinéztem épp magamnak egyet vagy hasonlót.. inkább olyasmikre gondolok, amik a lelki épülésemet segítették... a fontos dolgokra..-a nosztalgia ismét, halovány mosolyt varázsol az arcomra.
-hogy itt milyen lesz? Nos.. nehéz.. kezdetben mindenképp. Le kell bontani a korlátokat amit az emberek első benyomásukkal építettek körém. Ez nem lesz könnyű.. de nem is lehetetlen. Te vagy az élő példa, hogy van esély arra, hogy emberi kapcsolatokat teremtsek.-némi szünetet tart.
-aztán ha ezen túl leszek és megismertem a várost.. akkor majd meglátjuk, mi következik. Valószínűleg akkor is maradnak leküzdendő nehézségek.

-értem.. hát hgoy őszinte legyek az emberek engem se szeretnek...
~van is miért..~
-félnek tőlem legtöbben.. de ez csak a tudtalnság miatt van így.. egyépként kezdetnek ezt a szobát neked adhatom.. a tulajal meg lebeszélem hogy kölcségmentes legyen neked..

-valóban? ez meglepő, főleg azután, hogy mennyit segítesz.-mondom
-a tudatlanság.. hát a legfőbb gátló tényező. Emiatt félni.. nos igencsak szerencsétlen dolog.-a további szavakon ismét meglepődik.
-nekem adod? a szobát? költségmentesen? de.. hogyan? És hogyan fogadhatnám el tőled? Ez túl sok.. így is annyi mindent tettél értem..

-hát a tulajt ismerem.. és ez iggazából én szobám lenne de sose használom.. mivel én máshol lakok.. így neked adom ...költségmentesen azért mert a tulajal megbeszélem és szivesen odadja..
~persze ha nem adná oda csak jobban ilyedezne mint eddig..~
-és hogy mennyit tettem érted az nemlényeg.. majd meghálálod...

-értem.-némi szünet.
-ismét csak magamat ismételhetem. Köszönöm.-bólintok. Valóban hálás vagyok. És amint lehet meghálálom a dolgot. Olyasmi ez, amit nem fogok elfelejteni.
A farkas továbbra is Bianka közelében van, láthatóan élvezi a társaságát.