Cubcry Kocsma

-Na akor maradunk itt vagy megyünk valamerre.
Kezdek el lustulni.

-Felőlem indulhatunk.
*Talpra szökken és az ajtó felé indul aztán megtorpan.*
-Na nemjössz?
*Nézz Kyronra mosolyogva.*
~Talán nem is lesz olyan rossz ez a nap, mint gondoltam. A vége egész jónak tűnik. Már nem is bánom anynira, hogy eltévedtem.~
*Összébhúzza magán dzsekijét közben továbbra is Kyronra néz.*

*Csak bolint bátorságot gyüjt és Shara mögé lépve fenekébe csíp.*
-Akkor nyomás az utcára ki a frriss levegöre.
-Mért adig bántad, hogy eltvedtél és találkoztl velem?

*Kérdezet rá Shara gondolatára elárulva, hogy edig végig halota azt amit a lány gondolt rola.*

*Reggel kipihenve ébredt. Hamar összeszedte a cuccait és lakását elhagyva az utcán sétálgatott. Végül a hosszas céltalán sétálgatástól megszomjazva tért be a kocsmába. Körnézett aztán odasétált a pulthoz és leült. A kocsmárost már jól ismerte, mert mióta megérkezett Cuvcry-ba, párszor betévedt ide is.*
-A szokásosat?*kérdezte a csapos egy poharat törölgetve.*
-Természetesen. *mosolygott és ujjaival dobolt a pulton.*
~Még mindig nem tudom elhinni, ami tegnap történt. Vajon merre lehet Lestat?~
*Mikor megkapta az italát belekortyolt aztán hátranézett és az egyre inkább lerészegedő embereket nézegette.*
-Ezzel elvesztegetni egy egész életet. Mi a jó abban ha valaki minden nap hulla részegre issza magát és azt sem tudja eldönteni merre dőljön és merre hányjon.. Undorító..
*Fordult vissza végül és poharát forgatva hallgatta az egyik sarokból szóló zenét.*

-Itt vagyok melletted.- *Szólal meg Lestat a Tiana melletti széken ülve.*
-Nocsak Lestat. Jó hogy újra látlak.- *Szól hozzá a csapos barátságos hangon.*
-Nemleszek sokáig csak egy kávét kérek.- *Miután megkapta italát, lassn kortyolgatni kezdi, majd Tiana-ra néz.* -Szia. Jól aludtál?-

*A meglepetéstől kishíján leesik a székről. *
-Hogy kerülsz ide? Máskor nem ilyessz rám ennyire, jó?
*Kicsit lehalkítja a hangját.*
-A gondolataim pedig a személyes dolgaim, szóval kifelé a fejemből!
*Megint belekortyol italába.*
-Egyénként jól aludtam, mint mindig. Mért tüntél el olyan hitelen tegnap?
*Úgy néz Lestatra mint egy durcás kisgyerek aki nem kapta meg a kiszemelt játékbabáját.*

-Csak siettem, de most ittvagyok hogy szórakoztathassalak egész nap.- *Kishijján elneveti magát, de inkább beleiszik a kávéjába.* -Ma mesélhetnél magadról egy kicsit hogy közelebbi barátságba kerüljünk.- *Felhajtja a maradék kávét és kifizeti a csapost.*

-Mit mesélhetnék magamról? Nem tudom mit akarsz rólam tudni. Az én életem egyáltalán nem olyan érdekes mint a tiéd. Sőt felettébb unalamas.
*Ő is felhajtja maradék italát aztán a zsebébe nyúl és előszedi rongyos pénztárcáját. Miután kifizette az italát megfordul a széken és hátát a pultnak támassza. Végül esz egy nagy levegőt és beszédre nyitj a száját.*
-Amint azt már gondolom kitaláltad Oroszországból származom. Van 2 öcsém és egy bátyám. Soha nem voltam egy éltanuló nem úgy mint a bátyám vagy az öcséim, szóval én avygok a család feketebáránya. Ezenkívül már tudsz a farkasvakságomról. Hát ennyi tömören az én izgalmas életem. Van valami amire még kiváncsi vagy vagy ennyi elég volt az estimeséből?
*Szokásához híven most sem bírta megállni, hogy ujjaival legalább térdén ne doboljon.*

-Nem, ennyi tökéletesen elég. Ami engem illet az én életem is unalmas volt, vagyis magányos. Nem volt senkim. Az anyám meghalt, az apámat nem ismerem. Nevelőszülőknél éltem és kivoltam közösítve az iskolából. Ami a tanulmányomat illeti az eléggé jóvolt. De azt nem is lehetett igazi életnek nevezni. Mikor vérfarkassá váltam szinte teljesen kicsierélődtem.- *Lefekszik a bárpultra és csak les ki a fejéből,majd megfordul és kezével kitámasztja magát.*

-Hát az biztos, hogy kicserélődtél. -*mondja mosolyogva.*
-De amint már azt mondtam, én egyenlőre még nem óhajtok más lenni, mint egyszerű ember. Aztán majd ez lehet megváltozik, de az még a jövő zenéje. Nem úgy mint ez..
*Mutat a zenegép felé.*
-Már több mint 20 éve lejártlemeznek számít.
*Felpattan odasétál és keres valami sokkal modernebb, jobb számot.*
~Úristen, enm ártana már váltani. Ezek mind ősidőkből való számok.~
*Végül a legmodernebbet választja, visszasétál a helyére és leül.*
-Ez eddig a legjobb.
*Húzza el a száját aztán újra mosolyra vált és Lestatra néz.*
-Na és mi jót terveztél mára?

*Mosolyogva figyeli Lestat, amint Tiana a zenegébet bütyköli, majd gyorsan elfordítja a tekintetét, mikor a lány visszajön.* -Aha ez télleg jobb.-
*A lány kérdésére elhúzza a száját.*
-Bocsi de csak benéztem és őszintén szólva nem számítottam rá hogy itt vagy. Ha megbocsátasz most mennem kell. Remélem hamarosan találkozunk. Szia.- *Ezzel feláll és kisétál a kocsmából, majd farkasként fut tovább a még megmaradt házak között.-

*Lestat hirtelen távozása meglepi.*
~Azért ennyire félelmetes nem vagyok.~
*Sóhajtva leugrik a székről és kisétál a kocsmából. Most jól esne neki egy hatalmas séta. De okulva a tegnapból inkább Cubcryban marad. Megáll a bejárat elött és körbenéz merre induljon.*
-Veszélyes hely? Haha, nekem semmi sem veszélyes.
*Elndul és nem messze a kocsmától az utca 3 külön kisutcává változik. Behunyja a szemét és az egyik felé bök. Aztán kinyitj a szemét és magabiztosan elndul a jobboldali felé.*

*Nagy unalmában nem csinál mást, minthogy beül a kocsmába, hozza a drága kicsi párducát is, Deant. A kocsmáros nem szól, hiszen jól ismerik már Josie-t errefelé. És örülnek, hogyha nem gyújtja rájuk a viskót, mert éppen olyan kedve van. Most viszont kivételesen jó kedvében van. Ilyen is ritkán van...*

*Régen járt már a városban. Többnyire ide-oda keringett, de a várost mindig ki hagyta. Útja a közeli kocsmába vezette, ahol ledobta magát az egyik bárszékre és unottan kezdett el maga elé nézni. Elmélkedéséből a kocsmáros zökkentette ki, aki ugyanis megkérdezte mit inna. Rex válaszolt, majd lassan inni kezdte a megrendelt italt. Tekintete a vendégek között cikázik. Egy nő eléggé megakasztja a szemét. Pontosabban az a párduc ami vele van. Nem megszokott, hogy valaki párduccal közlekedjen. Mindenesetre mindenkinek meg van a maga szokása.*

*Ha átlagos kedvében lenne, akkor Josie megkérdené, hogy: -"Mit bámulsz?"- Aztán fel is gyújtaná az illetőt valószínüleg, de most igazán jó kedvében van ezért inkább rendel magának egy whiskeyt, és Rex-re kacsint. Hogy miért is, azt ő maga sem tudja. Talán azért, mert démon, és benne van ez a forró vér alapból.*

*Érdeklődve figyeli a nő mozdulatait. A kacsintásra csak elmosolyodik és kiissza a maradék italt is a pohárból. A nő is érdekli, de valahogy most az a tény, hogy egy párduc van mellette jobban lefoglalja. Nem szereti a macska féléket különösen, hogy ő maga egy vérfarkas. Mivel a tettek embere fel is veti a gondolatait.*
-Milyen érdekes háziállata van kegyednek. Elég egzotikus érzéke van. Vagy ne tán tévedek?

*Elneveti magát* -Óóó igen, én nekem bizony egzotikus az ízlésem...*megsimogatja párducát aztán a kezében lévő whiskeyt meggyújtja*
-Egészségedre! *mondja vigyorogva, majd lehúzza a tüzes italt. Ebből fel is fedi kilétét, de legalább nyitott lapokkal indulnak. Hiszen ő érzi, hogy Rex egy vérfarkas.*

-Milyen tüzes kedve van önnek.
*Egyik szemöldökét felhúzza és szokásos kacér mosolyát elő véve néz a nőre. Démon nővel még nem volt dolga. Lehet, hogy éppen itt az ideje?*
-A végén még forró hangulatot teremt ebbe a vizes, dohos viskóba.
*Erre a mondatra a kocsmáros elég gyanús szemekkel figyel rá. Egy gonosz arccal jelzi, hogy elküldte melegebb éghajlatokra.*
-És mi ihlette arra, hogy párducot tartson?

*Jót vigyorog a kocsmároson és Rex-en is.*
-Bizony tüzes hangulatban vagyok! *ezt egy kacér mosollyal támasztja alá.* -Egy ismerősömtől kaptam, aki mellesleg szintén démon. *von vállat* -Egyébként Josie vagyok, és nyugodtan tegezhetsz is. *sosem szokott ilyen kedvében lenni, na de neki is lehetnek "rossz" napjai.*

*Egy fejbólintással jelzi, hogy vette az infokat. Tisztelet teljesen kihúzza magát a bár széken és szintén bemutatkozik.*
-Rex Remy Wolf. A három közül azt használhatod amelyiket szeretnéd. Mindegyikre... Hallgatok.
*Kereste a megfelelő szót, de csak ere jutott ki.*
-Ahogy elnézem a párost jobban illik hozzád ez a párduc mint egy kiscica. Főként, hogy szegény macska már sült ként végezte volna.
*Utálja a macskákat. Valószínű ezért nem megy közelebb a nőhöz. Bár a túzes whisky is szép mutatvány volt.*

*Vigyorog egyt* -Hát igen... *bár már nem egy ember/démon mondta, hogy jól áll neki a "cica". Ezért Josie elégedetten megsimogatja Dean fejét aztán int egyet az ajtó felé, amiből a beidomított párduc már tudja is, hogy mehet vadászni. És bizony amint ki ér az épületből sok-sok hgos sikoly hallatszik.* -Nem tudom egyesek miért ilyen ellenszenvesek a cicákkal? *adja az ártatlant, ami jól áll neki*

-Személy szerint vérfarkas vagyok. Nekem lehet indokom.
*Egy félmosollyal az arcán néz a nőre. Nem titkolja mi létét, hisz minek lett az ami ha nem büszkélkedhet vele? A bárszékről elegánsan lemászik és néhány székkel közelebb ül a nőhöz.*
-Habár ha ilyen... "Cukin" gyilkolásza az embereket, akkor nem lehet vele sok probléma. Kap élelemet és még el is játszik vele. Bár azt szokták mondani, hogy kajával nem jó játszani. A végén még megszökik.
*Ő is ártatlan szemeket varázsol magára.*

*Egy csábos pillantással vszonozza a közelebb ülést.*
-Nos, e felől biztosíthatlak, hogy nem fog csalódást okozni. *elmosolyodik, olyan démonian, ami még az angyalarcú kislánynál is jobban áll neki. És bizony ez az igazi arca, végülis ő sem takargatja magát. Attól még, hogy most jó kedvében van...*

*Kacér mosolya nem hagy alább egy pillanatra sem. Miközben az emberek üvöltését hallgatja érdeklődve fürkészi a nőt.*
-Esetleg van valami amit különösebben tudnom kell a démonokról mielőtt még rosszul járnék?
*Életében most találkozik először démonnal, így nem volt esélye különösebben megismerni őket. Bár ki tudja? Lehet, hogy jobb is így, vagy éppen a halállal játszadozik a végtelen macska-egér fogócskában?*

*Úgy tesz mint aki gondokodik, aztán keresztbeteszi lábait.*
-Háát sokmindent érdemes rólunk, démonokról tudni. De akkor jársz rosszul, ha mindezeket nem magadtól tudod meg... A saját tapasztalatodból.* ~Vicces, hogy a macskám a leggügyesebb tanítványom. Ebből is látszik, hogy a halandók nem méltók arra, hogy a lekük elkárhozzon, és démonk legyenek~ *gondolja magában, miközben eldönti, hogy nem fog több tanítványt fogadni. Gondolatait természetesen elrejti, hiszen ez nem egy érdekfeszítő dolog. Csak Josie eszébe jutott.*