Cubcry városa

* Nashua arcára fagy a pillanatnyi elmezavar okozta vigyor, és szemügyre veszi a férfi testét. Valóban igazat beszél... látszik, hogy életét csak annak köszönheti, hogy be tudta gyógyítani sebeit. Nashua ezekben a percekben gyötrelmes, kínokkal teli halált kíván magának. Sokáig mered némán a démonra, lelkében háború dúl. A vámpír benne folyamatosan ingerli, dühíti, bíztatja, hogy ne foglalkozzon azzal, hogy miatta halt meg a gyermek. Egyszer úgyis meghalt volna... Nashua vívódik, majd minden bánatát, fájdalmát, kétségét és szenvedését egyetlen ordításba sűríti. Zihálva, kivörösödött szemekkel, eszelős vigyorral az arcán lép a padhoz, és egyetlen egy ütéssel a darabjaira töri. Felkap egy hegyes darabot, letérdel és, mint egy elmeháborodott, úgy néz fel a démonra.*
- Ezt akarta mindvégig, ugye atyám...? Vígadjon ma este, mert megkapta amit akart. A halálba kergetett a kegyetlenségével. Miért nem tudott mást kinézni magának? De nem kapja meg a lelkem... előbb végzek én magammal - *Nashua maga felé fordítja a karóra hasonlító fadarabot, és erőteljesen magába szúrja. Egyenesen a szívébe...*

*Chris egy apró trükkel akadályozza meg, hogy Nashua magába döfje a fakarót. A saját kezébe teleportálja azt a döfés közben. A vámpírnak azonban így is sikerült meg sebeznie a saját mellkasát.*
- Ne tedd barátom. Az öngyilkosságot isten még mindig halálos bűnnek tekinti. A lelked örökre a pokol bugyraiba kerülne. S ha akarnám a lelked akkor pont ezzel tennél nekem jót. -*Mondja jó indulatúan kissé atyás hangnemben a démon.*
- Élj és tanuld meg a legvégső leckét. Egy szörnyet egy másik szörny sosem pusztíthat el. A szörnyet csak az ember pusztíthatja el. Tehát ...inkább próbáld elfogadnod azt ami az életben maradásodhoz szükséges.

* Nashua megadóan borul a földre, nem sír, nem remeg már, csak némán bámul az égre. Emlékeket idéznek fel benne a ragyogó csillagok... Gilbertet, szolgaságban töltött éveit, mikor egy nap sem telt el verés és megalázás nélkül. Felsóhajt, szédül a történtek miatt... a friss vér szaga csalogatja Nashua lelkét, de nem törődik vele. Tudja kinek a vére az ott a lepelben. Hallgatja a démon szavait... nem fogja fel mit beszél. Hangokat hall csupán, torz zajokat, de értelmes beszédet nem. Ez lett a végzete... semmivel sem jobb, mint eddigi nyomorult élete. De igaza van a démonnak... Még nem mehet el, még van feladata. De ez a fájdalom, ez a kín, hogy életéért ölnie kell, megörjíti...*
- Mihez kezdjek most...? - *suttogja, miközben még mindig meggyalázva, kiterülve fekszik a poros úton.*

- Elsőnek állj talpra. Ha itt fekszel az végkép nem használ rajtad. A második lépés, fogadd el, ami vagy. Többet egyenlőre nem tudok neked segíteni. -*Mondta a démon miközben talpra rántotta Nashuát.*
- Ma sok minden történt veled. Sok leckét adtam neked. De amíg nem fogadod el a mivoltod, a halandók halálát, s a vágyaid addig megóvni sem tudsz senkit. Nézz szembe a belsődben lakó szörnnyel, de ne akard legyőzni. Élj vele együtt kerülj vele egyensúlyba. Tanuld meg a vágyait, ismerd ki a félelmeit. Ha ezzel készen vagy, rá jöhetsz talán, hogy mit is jelent igazából az a második esély amit az életre kaptál. Ha nem teszed akkor bármit is csinálsz szenvedést fog okozni....főként saját magadnak. Most pedig ha megbocsájtasz elválnak útjaink. Az én istenem legyen te veled Nas. -*Szól a démon még utoljára és az árnyak közé olvadva távozik.*

* Nashua nem ellenkezik, mikor Christian talpra rántja őt. Némán, megsemmisülten, legyőzötten áll, miközben a démon beszél hozzá. A szavak lassan értelmet nyernek, felfogja a jelentésüket. Bágyadtan néz a démonra, ahogy az eltűnik az árnyak közt. Ki tudja meddig áll még ott némán, hallgatásba burkolózva, miközben az utcán az élet tovább folyik, mintha mi sem történt volna. Peidg nagyon is sok minden történt, csak nem a világban, hanem egyetlen kétségbeesett lélekben*
~ Hogy nem érzik a változást...? ~

*Darien ideteleportál a hegyvidékről.*
~Ajh.~
*Kicsit nyüglődik még majd elindul előre, hogy egy kis nyugalomra találjon.*

*Büszkén nézegeti kicsi démonkái városát. Bár az tény, hogy itt még nem elégszik meg ő sem. Pedig egész Cubcry a démonoké, és ez még mindig jobb mintha feleznének a vámpírokkal vagy farkasokkal. Nerina kezdi magát rászánni, hogy Jade-el találkozzon annyi évezred után. Már egy ici-picit hiányzik a fekete, kővé dermedt szívének.* ~Hmm...Ahogy érzem sajnálatos módon a vámpírok még mindig ide garázdálkodnak...~*érzi Darient*

*Szinte égeti bőrét a tény, hogy figyeli valaki, de nem foglalkozik vele. Ha akar valamit úgyis idejön, ha meg nem akkor had nézze; ezen az elven Darien továbbballag anélkül, hogy visszanézne válla felett.*

*Nem az a kötekedő fajta, de, ha már a leszármazotta elfoglalták ezt a helyet, akkor nem nagyon kéne embereken és démonokon kívül másnak garázdálkodnia. Így Nerina megszólal.*
-Hogy mersz ott járni, mi nem áll a birtokodban? És, ha jól tudom engedélyed sincs erre felé csázkálnod... *Mondja egy hűvös és rideg, szinte ijesztő hang a semmiből. Senkitsem lehet látni, hiszen Nerina a sötétséggel leplezi magát. A jelenlétét csak a ridegség és az élettelen kedvből lehet észrevenni. Általában a démonnő közelében mindenkinek önygilkossági hajlamai vannak. De nem véletlen, hiszen ő maga az ördög gyermeke.*

*Darien megtorpan. Hideg szél kezd el fújni és a hőmérséklet is elkezd csökkenni. Darien felvonja a szemöldökét.*
-Csak így.
*És továbbindul.*

*Megrázza a fejét* ~Jajj apám, hogy lehetnek egyesek ennyire ostobák...?~ *ez költői kérdés volt, de Nerina kezdi elveszteni a türelmét. Előjön a sötétből, úgymond felfedi kilétét, és Darien elé áll.*
-Nem gondolod kisfiam, hogy egy kicsit tudatlan vagy? Nem tudod kivel beszélsz, mégis pofátlan vagy... Ez egy nagyon rossz tulajdonság...

-Pofátlan...
*Kicsit ízlelgeti még a szót. Közben megvizsgálja a lányt, aki feltehetően Venatus. Árad a jelenlétéből a tiszta erő.*
-Igen... ez sajnos egy rossz tulajdonságom. Úgyis tudod már a nevem, de azért Darien Hess.
*Gyengéden meghajol.*

*Szintén meghajol, mert megadja mindenkinek a kellő tiszteletet... Ő nem olyan mint a többi démon, hiszen ő az elsők közt van...Akarom mondani a két első démon gyereke, tehát tiszte erő, tiszta vér, és tiszta jellem... Vagyis inkább illedelmes...*
-Nerina...*mutatkozik be hűvösen*

-Örülök, hogy találkoztunk.
*Mondja majd Nerinára néz, hiszen tudni akarja, hogy mit akar tőle.*

-Én is... És hogy én mit akarok, nos szerintem már mondtam... Azt akarom, hogy többet ne gyere se te, se pedig a barátaid Cubcryba. Ugyanis én nem fogom a gyermekeimet megállítani, márpedig, ha ők találnak itt, például Hector, akkor bizony meghalsz...

-Megfontolandó...
*Megdörzsöli az állát.*
-... majd mondom nekik, hogy mindenki csak saját felügyeletre jöjjön be Cubcryba.

-Helyes... *természetesen ez még Nerinának édes kevés, de ő nem ragad le az ilyen kis piti ügyeknél, ő nagy fába szereti a fejszéjét vágni... Nagy háborút szeret indítani, nagy városokat lefoglalni...Stb... Nem elégszik ám meg akármivel*

-Hát akkor... viszlát!
*Sarkon fordul és tovább indul Cubcry poros utcáin.*

~Remélem felfogta, különben, ha legközelebb találkoznunk kell, akkor nem leszek már ennyire szívéjes~ *gondolja magában majd ő meg elindul a másik irányba. Még mindig Jade-n filózik*

*Darien elmosolyodik. Egy pillanatra alakja megremeg, majd lépéseit meggyorsítja. Bőre kérgesedni kezd és gőzölögni, de ez nem attól van, hogy bőre meleg, hanem, hogy jéghideg. Lassan elkezdi egész testét beborítani. Darien nem tudja még tökéletesen irányítani a folyamatot. Csonjai, izmai, bőre és mindene megnyúlik és más formát kezd el fölvenni. Lassan kialakul a a sárkányforma. Hálát ad Victoriának amiért ezt megtanította neki, hogy fel tudja venni Pellow alakját. A sárkány, azaz Darien felreppen az égbe Cubcry városa felett.*

*Megintcsak megrázza a fejét. Ő nem érti mi értelme van ennek az egésznek. Túl öreg már ő az ilyesmikhez...Felnőtt, és nem gyerek fejjel gondolkodik. Visszatér a sötétségbe, és az alaktalanságba, majd onnan gyönyörködik a csodás Cubcryban.*

*Amikor már Cubcry másik végébe ér egy tetőn landol immár emberi formában. Megrázza magát. Új még eki ez a hatalmas erő amit Victoria adott neki.*

*Járja jelenleg Cubcry városát.. szokásos felfedezőtúra.. és kitúrja azokat a kis gyenge farkasokat vámpírokat és egyéb fajokat akik bemerészkednek erre a területre...*

*Leugrik a négyemeletes házról. A beton nem bírta el Darien lendületét és hangos robajjal felrepedezett. Darien gugolva érkezik majd feláll és felnéz. Megpillantja az egyedüli élőlényt az utcán, aki nem más, mint egy démon.*
~Hm...Nerina mérges lesz.~
*Gondolatai rejtettek.*

*Haját megfújja a szellő melyet egy hangos robaj követett.. gonosz mosolyt ejt..*
~Végre egy kis izgalom.. ezzel eltünik majd egy alacsony háztetőn jelenik meg Darienre pillantva..~
-Tán kilöktek a fészekből kicsikém? Jobb lesz ha gyorsan visszarepülsz..
*Pillant rá angyali mosolyal..*