Fervens ortus

Eminor előtti kert, különböző nagyságú szobrokkal, amik más-más anyagból készültek, és mind eltérő alakot ábrázol. Akad itt állat, ember, titán, Isten, félvér... mind mozdulatlanul. Ahogy a kert nevében is benne van, veszélyes. A szobrok, nemcsak hogy életre kelnek, de húsvér formát ölthetnek, és gazdájuk egyetlen szavára gyilkolni is képesek.

*Megérkezik elégé unatkozott a kettő között.Mikor leérkezett a kertbe leül az egyik fa tövébe ahol arnyák van majd fejét a fának támasztva pihen.Kezeit a feje alá rakja s közben figyel hogy ne lepje meg senki.*

*az egyik szobor, mely egy vérfarkasharcost formáz életre kel, és a fához szegezi Lance-t. pár percre rá mosolyogva sétál a zsenge füvön a vámpír felé Sarah* lám, csak nem elbóbiskoltál egy cseppet? *odalép a szobor mellé, és megsimítja annak vállát* vagy olyan régen voltál itt, hogy megfeledkeztél az őrzőktől?

-Nem félek az őrzőidtől.Se a haláltól.*MOndja s kicsit meggyújtja a vérfarkast aki szorítja a falhoz.*-MI járatban errefelé?Csak nem beárult a ház?*MOsolyog s tolja el magától a vérfarkast.*

*a szobor hiába ég, nem enged a szorításból, éppen egy mélyebb vágást ejt Lance karján, mikor egy csettintésre elhátrál, visszaáll a helyére és ismét kővé változik* gondoltam, sétálok egyet kedvenc játékaim között... *ekkor morgás hallatszik, és egy hópárduc szobra ugrik le az álványáról. szemeit villogtatja Lance felé, de jámbor most, így csak odadörgölődzik gazdája lábához* hiszen tudod mennyire szeretem a műemlékeimet... *megsimogatja a párduc fejét*

-szép cicád van.*Nekidől a fának és a rusnya állatot figyeli s kissé el is fintorodik.*-ŐT is rámakarod úszítani?*Sarah mőgé teleportál s hátulról átöleli.*~Fogadjunk most támad rám a párduc.~

*a nagymacska már ugrana is Lance torkának, de Sarah egy intésére a helyén marad* nem, őt nem uszítom senkire, ő csak engem véd, és úgy látom kellő képpen féltékeny most rád.. *neveti el magát, az ölelés igazán jól esik neki*

-Oh szegény cica.*Gunyos mosolyt ejt a párducnak aki tehetetlenül áll Sarah előtt.Lance szinte gondolta hogy a kiscica a torkának esik mihelyt Sarahoz ér.Miközben öleli a lány szenvedélyesen végigcsókol a nyakán s figyeli a cicát.*

- most őt kínzod, vagy velem játszol Lance? *csúszik ki száján a kérdés, bár mitagadás, már régóta sóvárog a vámpír érintéseiért, és most is megborzongott, mikor a csókokat kapta*

-MIndkető.*Mosolyodik el.*-És mert hiányoztál...*Elengedi a lányt az ölelésből majd földrehelyezi a tenyerét és csontokból épít magának egy fotelt.MIkor sikerült neki feláll s lassú léptekkel közelít a fotel felé majd mikor leült kényelmesen elhelyezkedik s Sarah-t nézi.*

- úgy, szóval hiányoztam... hát, nem is tudom, hogy az én oldalamról hogyan van ez *elgondolkodó fejet vág* végülis, ha jobban bele gondolok, 50 év már olyan rég volt, és azalatt az idő alatt igen csak sok minden történt... velem... *miközben beszél, odasétál ringó csípővel Lance-hoz, és az ölébe ül* de hogy hiányoztál volna? hmm talán egy icike picikét *mosolyodik el*

-Ezt bóknak vegyem?*Hosszan megcsókolja Saraht majd a szobrokat bámulja ami elég jól mutat a kertel eggyüt.Bár vannak kissé ijesztő külsejű lények amik nem nagyon illenek bele az öszképbe de inkább nem is akarja elképzelni milyen lehet hús vér alakban.*

- veheted annak is *feleli a csók után* bár nem nagyon szoktam bókokat osztogatni, az nem az én sítlusom. *követi Lance tekintetét, és széles mosolyra húzódik a szája* valami nem tetszik a kis kertecskémben? *vonja fel a szemöldökét...*

-Hát inkább úgy mondanám hogy valamik.*Előrenyújtja a kezét és egy jégpárduc jelenik meg az igazi párduc mellet jelenik meg és elkezd morogni majd rá is támad.*-Milyen aranyosak.*A jégpárduc beleharap a másik állatba ami elkezd vérezni.*-Te kire fogadsz?

*felégeti a jégpárducot, a sajátját pedig meggyógyítja. feláll Lance öléből... és haragosan néz rá* az állatok nem játékszerek... hagyd őket békén... *a saját cicáját visszaküldi az álványára, ahol ismét szoborrá dermed* tudod, hogy ezt gyűlölöm...

*Lány mögé teleportál és a fülébe súg.*-Haragszol rám?*Mongya lágy hangon majd a lány elé lépked s szorosan átöleli s a lány szemeibe néz majd elengedi a lányt és kicsit körülnéz a terepen ahol elég rég járt már.*

- nem mindegy, hogy haragszom e? úgy sem érdekel téged.... csak azt tudnám, hogy ha tudtad nagyon jól, hogy ilyeneken felkapom a vizet, akkor miért provokálsz?

-Olyan édes vagy amikor haragszol.*Mosolyog miközben rátörnek a régi emlékek amely e helyhez fűződik.Vámpír létére most élvezi a nap sugarait bár jobban örülne ha ezt a helyet sötétség uralná.*

- hát ez megnyugtat*vág egy fintort, és sétára indul a szobrok között, van mikor előbukkan némelyik mögül, vagy legalábbis úgy tűnik. *

*LÁtja hogy most eléggé megbántota a lányt bár hiába könyörögne az sem érdekelné Sarah-t.Vissza leül a fotelba és megidéz pár tűznyalábot amivel jjátszadozik míg Sarah meg nem nyugszik.*

*már eléggé messze jár Lance-tól, mikor a mellkasába maró fájdalom megállásra készteti, nekitámaszkodik az egyik szobornak, ami kinyitja sötét szemeit, és mikor Sarah térdre rogy (minden hang nélkül) a szobor ellene fordul, és kardjával átszúrja a nő mellkasát, pár miliméterrel elhibázva a szívét. ekkor már éles sikoly metszi a levegőt*

*Elindul hogy bocsánatot kérjen a lánytól ami nem rá vall és akor észreveszi a lányt és a szobrot.Az emberi szem által láthatatlan sebességgel hozza el a lányt a szobortól és nekikezd a Sarah regenerálásába miközben tartja karjaiban a lányt.*

*mivel a szobor úgy érzékelte, hogy hibátlanul célzott, és ezzel megölte az idegent, így továbbá nem foglalkozik a dologgal, inkább kővédermed. persze nem sokat hibázott, hiszen Sarah valóban haldoklik, ám szerencsére Lance megint ott volt, hogy életét mentse. lassan nyitja ki szemeit, és köhögni kezd* a kristály... *nyögi alig hallhatóan*

-MIlyen kristály?*Kérdezi a lánytól aki majdnem meghalt é egy kis erőt ad neki hogy Sarah tudjon beszélni miközben tartja a kezében.*-Sarah milyen kristályról beszélsz.*KÉrdezi a lánytól kissé aggódva.*

*összeszedi magát, próbál felülni, ami igen csak nehezére esik, de megerőlteti magát és sikerül neki egyenes helyzetbe hoznia magát* a kristály... *kezd bele* amiben hármunk lelkének darabkái vannak... azt hiszem... megrepedt.