Darkwolf párbajterem

-Mindig van időm tanításra de tudd hogy én nem kegyelmezek senkivel.*Ezzel előkap egy tőrt és a fiú karjába szúrja majd kitépi.*-GOndolj arra hogy a seb begyógyul koncetrálj és hozd felszinre a magadban rejlő erőt.

-Áááááááááááááááh
*Mestere gyorsasága miatt és nem a fájdalom miatt üvölt fel. Sebére néz. Tudja elvérzik, ha nem sikerül neki. Becsukja szemeit és a sebre koncentrál. Arcizmai meegfeszülnek, de nem történik semmi. Majd térdre rogy. Újra becsukja szemeit és koncentrálni kezd. Melegség hulláma árasztja el a testét. Kinyitja a szemét és látja amint sebe összeforr.*
-Mester, sikerült!

-Még ne örülj.*Öszecsapja a tenyerét majd lenyomja a földre amint jégindák törnek ki a földből és átszurják a fiú lábait és kezeit majd eltünnek.*-Ugyan az a helyze tnagyobb fájdalommal.

*Újabb üvöltés szakad ki Evertből. Majd csöndbe marad és magába merül megint érzi ahogy szétárad benne az energia. Végighalad a sebein, érzi ahogy megszűnik a fájdalom. Majd kinyitja a szemeit, egyikből egy könny csordul ki az erős összpontosítástól. Mostmár nem szól semmit mikor végez csak megáll mestere előtt.*

-MOst az életed fog kockán forogni.*elővesz egy tőrt és a fiú szívébe vágja és nézi hogy közbekell e avatkoznia.*

*Felfordul körülötte a világ. Fehér fényt lát. Esze háttérbe szorul csak az ösztönei jutnak szerephez. Hátával a föld felé esik közbe szivére teszi a kezét. Mire földet ér sebe már begyógyult. Nem tudja mennyi idő telhetett el. Már nem vérzik. Sikerült begyógyítania sebét mielőtt elájult. Fáradtnak érzi magát. Látása még egy kicsit homályos.*
-Azt hiszem sikerült.

-Azt én is látom.*Mondja mosolyogva majd evert alól egy jégszék emelkedik ki.*-Szerintem mára elég az edzésből nem akarom hogy meghalj vagy valami maradandó károsodásérjen amit bánni fogsz egész életedben.Öm farkaasá már tudsz várni.Bocsi hogy feledékeny vagyok de mostanában sok különös dolog volt amit elkellet intéznem meg még vannak más tanítványim is és összevagyok zavarva.

-Semmi baj mesterem és köszönöm, hogy megtanítottál gyógyulni. Igen azt hiszem most jól fog esni egy kis pihenés. Télleg eléggé kivagyok.
*Kicsit becsukja a szemét, hogy öszpontosítson.*
-És most mi legyen?

-Én most asszem eltünök.Te pediggyakorolj holnap megtanítom a mások gyógyítását ha ügyes vagy akor magadtól is megoldod.Gyakorolj tudom hogy nem vagy szado-mazo tipus de attól próbáld meg.*Ezzel elteleportál.*

*Amint mestere elteleportál előveszi kardját majd hasba szúrja magát. Koncentrál majd már a "megszokott" érzéstől végigfut a hideg a hátán. Sebe begyógyul. Majd Evert leül egy terem széli padra és meditációba réved.*

* Nataniel utolsó emléke hogy a kardra támaszkodva nézi ahogy kimegy a teremből. Mikor körülnéz ismét egy formagyakorlatot tart.*

*Megérkezve a terembe látja, hogy nem lesz egyedül. Nataniel felé fordul és biccent neki.*
-Üdvözöllek, Nataniel!

* Nataniel megállítja a Pallosát a levegőben és azon gondolkozik hol lehetet azóta mióta utoljára látta a fiút. Az idő múlását érzi azon is hogy néhány pillanat alatt ennyit erősödött volna .* - Szia, csak nem gyakorolni jöttél?-

-De, megfordult a fejemben. Jó lenne már végre fejlődnöm, most úgy érzem szökségem lesz rá. Támadt egy kis összetűzésem Lestattal és a nőjével... aki, egy vámpír. Szóval most szükségem lesz minden erőmre.
*Mondja Natanielnek.*

* Elmosolyodik és a tanítványra néz.*- Szívesen gyakorlok veled.-* Pallosa hegyét Evert felé tartja és int neki.*- Gyere és mutasd mit tudsz.-

*Evert elmosolyodik.*
-Ahogy kívánod.
*Előveszi kardját és úgy csinálja, hogy könnyen elérhesse dobótőrei bármeikét. Haggya, hogy Nataniel kezdjen. Védekező állást vesz fel és feláll vele szemben.*

- Ez hiba volt fiú.-* Mondja Evertnek és megindítja a támadás sorozatot. Pallosát a tanítvány nyaka felé dobja, és előveszi a két kardot a kabátja alól. Egy gyors teleportálással Evert előtt terem. A jobb kezében lévő kardal az ifjú törzse felé vág míg a másikkal a nyakát célozza meg. Majd mikor befejezték a kardok az útjukat oldalra lép és jobb lábával mellbe rúgja Evert.*

*Evert erősen koncentrál, hogy kitérjen a pallos elől, majd hárítja a nyakának irányuló támadást, de Nataniel lendületével nem tud mit kezdeni. Evert törzsére irányuló vágás telibe találta a lengőbordáinál, majd Nataniel elrugta magától. A rugás erejétől vagy két métert repül a levegőben, de amíg ott van két dobótört indít útjára Nataniel felé. Érkezését egy hátrabukfencel tompítja. Mikor már feláll a földről sebei szépen beforrnak, alig érez fájdalmat. Kardját maga előtt tartva indul rohamra.*

* Nataniel kardjáról vér cseppen a padlóra. Elmosolyodik és az egyik kardjának lapjával hárítja a tőröket. Megvárja míg a rohammal elég közel kerüljenek hozzá és a kard elől elhajolva Everet elé lép, majd a kardok markolata egyszerre csap le a fiú állára.*

*Hátrazuhan a fejénél. Valószínüleg eltört az álkapcsa. Hátára érkezik. Nem gyógyítja be állát. Azt akarja, hogy érezze a fájdalmat amit gondatlansága okozott. Még egy dobótört indít utnak, majd Coltját előkapva lead egy ötös sorozatot.*
-Úgy is ki akartam próbálni ezt az új ezüst- higany keveréket.
*Mondja Natanielnek és reméli legalább egy golyó talál, hiszen jól szétterítette a becsapódás helyeit a testén.*

* A testéből egy hatalmas lángokból álló pajzsot emel a tőr és a golyók útjába. A hő szinte minden levegőt kiszippant a teremből. A tőr és a töltények megolvadva hullnak a padlóra.* - Jó próbálkozás de nem értem minek ragaszkodsz ezekhez a lassú fegyverekhez.-* mutat a pisztolyra.*- Csak leköti a figyelmedet, és nem tudod kihasználni a tested gyorsaságát.-

*Rendezi légzését majd válaszol.*
-Még egy kicsit leköt régi, emberi énem tudod.
*Felpattan és balról jobra szíles ívben vágást próbál ejteni Natanielen, majd ugyan azzal a lendülettel tovább fordul, hogy még egy vágást csináljon, majd megpróbálja Natanielt mellkasonrugni.*

* Az első vágást hárítja az egyik kardal és miközben Evert tovább fordul Nataniel kitartja a másik kardot a forgás elé vigyáz arra hogy a tanítvány nehogy lefejezze magát. Így is a figyelmetlensége miatt elég csúnya sebet kap. A második kardcsapás elől lehajol és szárnya éles peremével elvágj az Achilles ínt a lábában. Majd a földhöz szegezi.*- Elég a gyakorlásból most mennem kell.-* Mondja és el teleportál.

-Áááááh!
*Üvölt fel Evert fájdalommal teli. A földön fekve beregenerálja sebeit. Lába még kicsit fáj. Kioldalaz a terem szélén lévő padhoz és lefekszik rá. Pihennie kell. Nagyon kimerítette a harc.*

*Megérkezik Millaval majd körbepillant. A sarokban megakad a szeme valamin, amit Milla nem láthat. De gyorsan arrébhúzza a fejét és a mögötte érkező lányra pillant.*